Lovagok

Lovagok

A birodalom jellegzetes és igen látványos tagjai a lovagok.

Társadalmilag a katonák közé sorolhatók be, hiszen ők alkotják a birodalom védelmét. Alapvetően harcos életmódra vannak berendezkedve, amely így rangban a közemberek felé helyezi őket, de még is a nemesség alatt foglalnak helyet. Annak ellenére is, hogy gyakran nemesi házak fiai is lovagi életet választják.

A lovagok leggyakrabban lóhátról küzdenek, csatákban fő fegyverük a kard, a buzogány, a csatabárd, illetve a lándzsa, emellett pedig általában pajzsit is viselnek, ahogy páncélzatot is. Ezek minősége függ a lovag anyagi helyzetétől, hiszen nem minden lovag jár fényes páncélt, hanem vannak, akik csak bőrvértet viselnek magukon.

A lovaggá válásnak hagyományosan három fázisa van:
- A 6-10 éves fiúk először apróddá válnak egy már felavatott lovag mellett, ahol lassanként megtanulják a lovagi életmód és a viselkedés alapvető elemeit.

- Mikor a gyerek fegyverfoghatóvá válik (általában 10-12 éves kora tájékán), megkezdődik a harci kiképzése is, aminek keretében általában a kard, a lándzsa, zúzófegyverek illetve az íj kezelését tanulják meg. Innentől kezdve az apród már fegyvernöknek számít, és a csatákba is követi a lovagot, akit szolgál. Amennyiben a fegyvernök valamilyen módon (általában csatában, vagy lovagi tornán) kitünteti magát, lovaggá üthetik. Hagyományosan ez egy több napos rituálét követően zajlik le, melynek keretében a lovagjelöltet felkenik a szentolajjal, majd egy lovag (általában az, akinél tanulóidejét töltötte) kardjával megérinti a két vállát. Gyakori szokás az is, hogy a fegyvernököket a csatában mutatott tettükért a csatamezőn ütik lovaggá, ami kevésbé ünnepélyes, mint az első opció.

- Innentől a fegyvernök felkent lovagnak számít, és kiválaszthatja személyes címerét (ez nemesi származású lovag esetén általában a családja címere, vagy annak valamilyen módosítása). A lovag felesküszik a lovagok tanításaira, hogy megvédi a gyengéket, tiszteli a nőket és erényes életet él, hűen szolgálja a birodalmat.


A lovagok alapvetően hadakozással foglalkoznak, és lovaggá ütésük után további idejüket nagyrészt a fegyverforgatás gyakorlásával, illetve háborúskodással töltik, de ez alól számos kivétel lehet, sok példa van rá, hogy bizonyos személyek csak tiszteletbeli lovagi címmel bírnak, és sosem foglalkoztak fegyverforgatással.

A lovagokat számos további osztályba lehet sorolni, attól függően, hogy milyen életvitelt folytatnak:

- A legtöbben az egyszerű kóbor lovag életét élik, ők általában nemtelenek, vagy szegényebb nemesi családok második-harmadik fiai, és nem örökölnek, illetve pénz, kapcsolatok és megbecsültség híján nem tudnak valamilyen uraság állandó szolgálatába állni. A fegyverzetük a lehető legváltozatosabb lehet, a vértezetük gyakran ősrégi, hiányos, vagy össze nem illő részekből áll. Általában a vidéket járják, és vagy rablólovagként fosztogatnak, vagy időről időre valamely lord udvartartásába próbálnak bekerülni. Igen gyakran próbálnak szerencsét lovagi tornákon, remélve, hogy képességeik felkeltik egy fegyvereseket kereső lord figyelmét, de ha a király szólítja seregét, akkor megjelennek ők is.

- Ha egy lovag talál magának egy lordot, akinek hűséget fogad, onnantól kezdve felesküdött lovagnak számít. A fegyveres szolgálatért cserébe hűbérura általában fedelet és ellátást biztosít neki, így a lovag élete némileg könnyebbé válhat. Ezért cserébe szolgálnia kell urát, leggyakrabban karja erejével. Ez az állapot igen múlékony lehet, ugyanis a lord bármikor elbocsáthatja felesküdött lovagjait.

- Egy lord dönthet úgy, hogy a saját birtokából kihasít egy részt és azt egy felesküdött lovagjának adja. A földdel együtt általában az azt megművelő parasztok, illetve egy kisebb lakótorony is jár. Az ilyen letelepített lovagok uruk kegyét valószínűleg hosszas, hűséges szolgálattal, vagy kiemelkedő hőstettel érdemelték ki. Ha a lovag jól gazdálkodik a rábízott földbirtokkal, idővel akár saját nemesi házat is alapíthat.



A lovagok rendje egyre jobban felhígult olyanokkal, akik saját malmukra hajtották a vizet. Illetve egyre több kóbor lovag lett, akik nem találták helyüket a világban, de valami hatalom még is összefogta őket. Tisztességtelen útra léptek, megtagadták tanításaikat, ezzel pedig megszegték lovagi esküjüket.

Ezen lovagok egyre csak gyűltek, sokasodtak, mintha valami megfertőzte volna őket. Mikor mind erre fény derült mér késő volt. A Birodalom szétesni látszott. Egyre több bűnt követtek el, a legtöbbször nem volt, aki megfékezze ezt. Külső szemmel tekintve úgy festett, hogy szét fog esni a Birodalom katonasága, de a király még az utolsó pillanatba összegyűjtötte még hű erőit, és ellene indult ennek a fekete seregnek.

A Csata véres, és kegyetlen volt. Soha nem látott méreteket öltött, és maga a király is megsérült. A csatát igaz túlélte, de a sebesüléseit már nem.
A megmaradt lovagok egy része szétszéledtek, másik része visszatért urához, földjéhez, kötelességéhez, hiszen a trón üresen tátong.